|
Keresés Utolsó kommentek - #207, Apa: És a legnagyobb rajongásnak örvend... :) » - #204, Elf: nem csodálom, hogy tetszettek neki a macik, még én is... » - #205, Apa: Aham, de jól áll neki! :) » - #205, Elf: nagyobb az a fülhallgató, mint te :) » - #207, Elf: ja és a piros pólós paripa nehéz - mint tudjuk... » Legtöbb komment - #7 (5) - #32 (5) - #59 (5) - #81 (5) - #195 (5) Archívum Jelen 2009. június 2009. május 2009. április 2009. március 2009. február 2009. január 2008. december 2008. november 2008. október 2008. szeptember Az összes Linkek freeblog főoldal freeblog admin Egyéb 
|
Előző nap, szombaton Anyával, és a szüleivel voltunk az állatkertben, aminek olyan részein is jártam, ahol Apával a múltkor nem. Vele nem mentem be a kisállat simogatóba, mert féltett a kecskeszarvaktól, így kívülről simiztem csak őket, Anyával viszont most bejutottam. Persze fellöktek a jámbornak tűnő mohó négylábúak, akik még a ruhám is megrágták volna, és ettől megijedtem, de kárpótolt az a sok aranyos szőrmók, akiket végigdögönyöztem, beleértve egy mókás lámát is, aki olyan szemeket meresztett, mint aki állandóan csodálkozik valamin.
Nagyon finom szőre volt a picinek....
Áááá, itt vagyok egy másik pici mellett! Milyen fekete!
Ezt az állatkerti sétát is nagyon élveztem, és most ébren találtuk a másik
Oroszlánkölyköt is, aki nagyon cuki volt.
Sokat játszottam most is, és nagyon érdekelnek az állatok, csak még nem kötnek le hosszútávon, mikor annyi érdekes dolog van mindenfelé. Sok majmócát is láttam, köztük egy anyamajmot a kicsinyével, aki mókásan kapaszkodott a hasa alatt. A tapírszobor viszont továbbra is a kedvencem. A hátán fogyasztottam el az ebédem. Egyszer lehet, hogy beszerzek magamnak egyet.
Ami az ajándékaimat illeti, legtöbb ruha volt, kisnadrág, és felsőruci, egy májvaszín átmeneti kiskabát, legombolható kapucnival, és egy kisautó. Ezeket a szüleimtől kaptam, de a legértékesebb ajándék tőlük egy arany fülbevaló volt, kétsoros kőberakással. A gyűrűikből lett…
Barátkozom a Solo kártyával.
Már simán lepakolok mindent a kezemből, és állítólag így kell nyerni...
A túrósat Anya alkotta, másik meg almás volt és Anya mamája sütötte.
Kaptam két tortát is. Vidáman táncolt rajta a gyertya lángja, mellette meg ott volt a kakaóm, amit nagyon megszerettem. Vicuséktól egy zippzáras, plüss kisoroszlán táskát kaptam, Tündétől pedig egy Kisoroszlános sárga-barna fakirakót.
Mindenkinek köszönöm, hogy gondolt rám!
Augusztus 20-án Apa már tizenegykor megérkezett, hogy kimenjünk valami errész versenyre, ahol sok ’öpcsi lesz. Jó. Szeretem a ’öpcsiket. Anya végül nem tartott velünk, viszont Vica és Jeff igen, így négyesben sétáltunk ki a rakpartra, ahol sokan voltak. Egyszer csak egész alacsonyan elhúzott mellettünk egy utasszállító gép. Na persze nekem csak ’öpcsi, de Apáék azt mondták, az az volt. Nem sokkal később másik repült a hidak felett alacsonyan, majd egy újabb. Jó nagyok voltak. Közben kiértünk az errész verseny színhelyére, ahol kis ’öpcsik repültek néha nagy zajjal. Apáék élvezték, de engem jobban érdekelt a járdaszegély, amin közben úgy mászkáltam, mint egy tornász a rúdon, majd elkezdtem gyúrni egy kicsit, és jókat lógicsáltam azokon a hajlított fém rudakon.
Együtt lógok Apával! Tök jó!
Apa mellettem volt, és együtt néztük a Besenyei bácsit, milyen ügyesen repül, miközben Apa buzgón próbált néhány részt megörökíteni a fényképezőgépével.
Az első verseny után fagyiztunk egyet. Három gombócot is megettünk!
Nem sokára ránk talált az Ufóbébi is, legalábbis Anya így nevezte őt annakidején, és ez végül rajta maradt. A verseny második része után, szétváltunk, miközben Apa padot keresett, hogy rendezzük a pellus dolgokat, de csak a Batthyány térnél jött össze, ott viszont találkoztam egy kacsaidomár fiúval, és citromsárga kacsájával...
Hápp! Kaptam tőle puszit is!
...majd Tündével, akinek egyből szét is szedtem a faoroszlánját, hogy megnézzem, ki tudom-e rakni. Sétálva indultunk a Szabadság híd felé, de elálmosodtam, és csak akkor ébredtem fel, amikor feljöttünk a metróból.
Apa igazán kényelmes párna tud lenni
Egy órácskát aludtam, ami alatt eleredt az eső, de kaptam esernyővédelmet, amit köszönök, így nyugodtan tudtam hortyogni. Este Szuszu szokás szerint nagyon örült nekünk, a tüzijátékot meg a tv-ből néztem végig Anya ölében (szegény Szuszu nagyon félt a durrogásoktól), miközben Apa elment…
Naaagy szunditások...
Idő, és sok pihenés kellett hozzá, hogy lassacskán átálljak az e Világbeli életre, és ahogy az itteniek mondják „benőtt a fejem lágya” (micsoda agyalágyult duma ez?), így sokat aludtam.
Sokszor úgy oldalra fordultam álmomban, mint akinek elcsavarták a fejét.
Pedig az csak később jön...
Ugyan volt néhány éjszakám, amikor fájt a pocim, és ennek kénytelen voltam hangot is adni, de elég gyorsan kaptam rá valami nyammognivalót, és Apa sokat mászkált velem, mire sikerült elaludnom. De hát olyan jól befészkeltem magam (na ez is már milyen szöveg? Ne nézzetek már madárnak!) a karjaiba, hogy miért aludtam volna az ágyban helyette?
Két hetesen már ilyen ügyesen tudtam aludni!
Az viszont kedves volt a szüleimtől, hogy maguk közé vettek, így biztos nem eshettem le, és ha éhes voltam, gyorsan megkaptam a palackomat. Néha együtt aludtam Apával. Este nem keveset virrasztottunk együtt, hát akkor miért ne szundíthatnánk együtt?
Ez ám az igazi relax!
Egy darabig ez a rucim tetszett legjobban Apának, és bizony, jól is állt az a piros!
Aludni akkoriban is bárhol tudtam, így Anyán is simán elnyomott az álom.
A csoportképet lehet fokozni.
Igen korán főszereplő lettem Apa Élete nagy filmjében, és ennek nagyon örültem, amint az látszik is. Természetesen a forgatás igen megerőltető volt, így hamar elnyomott az álom…
Mindenkinél nagy sikerem volt, pedig ekkor még meg sem közelítettem a jövőbeni csinos külsőm. Apa így is többet lát bennem, mint gondoltam, és máris összehozott rólam egy csoportképet!
Ez a kép már otthon készült. Taxival mentünk haza, mert hát a kényelem az kijár nekem! (vagy ha nem, hát jelzem!) Apa ölében is nagyon jókat tudtam aludni, no meg ő is, miután éjjel velem a karjában sétálgatott (edzésben tartottam!). Ja, és sosem okozott neki gondot, hogy tisztába tegyen, vagy megfürdessen.
Ezen a képen már majdnem két órája megérkeztem. Aznap annyian jöttünk, hogy a polcok tele voltak sorstársakkal, és nekem már nem is jutott hely, csak a hosszú aszal tövében a csempe mellett. A fekhelyem viszont puha volt, és akkorát aludtam, hogy csak na, más akkor nem is számított. Fogalmam sem volt róla, hogy miközben Anyával mi aludtunk, Apa még besettenkedett hozzám, és elkészítette a harmadik sztárfotót rólam.
Miközben csodáltok, elárulom, hogy egészen pontosan 2005 augusztus 20-án, 2 óra 37 perckor érkeztem 3650 grammal, és 54/34/33-as egyéb adatokkal. Ha a nővérek ügyesebben vágják le a körmeim, akkor nem karcoltam volna össze másnapra a helyes kis arcomat. Kaptam rózsaszín csuklóvédőt is, bár itt csak valami névvel ellátott karkötőként emlegetik.
Szia!
Én Viktória Mercedesz vagyok, de Apa csak Oroszlánkölyöknek hív, mivel 2005 augusztus 20-án születtem, az oroszlán jegyében. Nemsokára 2 éves leszek. Ideje, hogy jobban megismerjen a nagyvilág, hogy mire nagyobb leszek, kellő számú rajongóm legyen.
Nos, akkor kezdjük az elején…
Így láttak először a szüleim.
Ráncosra ázott már a talpam odabent, és mivel Anya sokat mesélt Apáról, meg Szuszu kutyusról, gondoltam, megnézem már, kiket hallok odakintről olyan sokszor. Aztán, csak hogy szokják a bájos kis hangom, megmutattam, mivel fogok majd jelezni, ha igényem támad valamire...
Anyától kaptam az első puszimat! Apa meg úgy vigyorgott, hogy azt hittem, körbeharapja a fejét! Legalább ne lenne olyan kócos a fogsora. Az enyém biztosan szebb lesz. Ezen a képen szerencsére csukott szájjal mosolyog, én viszont nagyon elfáradtam. Ásítottam egy hatalmasat, hiszen egy Oroszlánkölyöktől mit is várhatnánk, aztán úgy elnyomott az álom, hogy a tiszteletemre adott esti durrogtatásból már semmit sem hallottam...
