|
Keresés Utolsó kommentek - #207, Apa: És a legnagyobb rajongásnak örvend... :) » - #204, Elf: nem csodálom, hogy tetszettek neki a macik, még én is... » - #205, Apa: Aham, de jól áll neki! :) » - #205, Elf: nagyobb az a fülhallgató, mint te :) » - #207, Elf: ja és a piros pólós paripa nehéz - mint tudjuk... » Legtöbb komment - #7 (5) - #32 (5) - #59 (5) - #81 (5) - #195 (5) Archívum Jelen 2009. június 2009. május 2009. április 2009. március 2009. február 2009. január 2008. december 2008. november 2008. október 2008. szeptember Az összes Linkek freeblog főoldal freeblog admin Egyéb 
|
Oroszlánkölyök
A keresett kifejezés:
2009. ápr. 21.
2008 november 02 - A Szigeten és AnyuéknálVasárnap megint találkoztunk. Akkor kivittem a Margitszigetre, ahol bár már nem lehet lovacskázni, etettünk szarvast vadgesztenyével, lestünk pókocskákat, szökőkutaztunk, gyakoroltunk a sziklák közötti egyensúlyozást (azaz egyedül ment az enyhén domborműves terepen, a parton) és kiültünk a stégre is. Onnan elvittem anyuhoz, aki sütött neki teknősforma sós sütit, megint egy marék ruhát adott, és meg is fürdette Vikeszt.
Manó ilyeneket mondott:
„- Mondd meg a Lalának (bátyám), hogy nem vagyok törpe! Én már nagy kislány vagyok!”, ugyanis úgy köszön neki, hogy „Szevasz törpe”. Meg lett neki mondva. :)
„- Kérd el a Gyöngyi mamától (anyám) a Kutyatál’ mesét!” El lett kérve a Bóbita neki.
„- Mondd meg Anyának, hogy gyakololtam a sziklákon!” Meg lett mondva.
Mikor visszavittem, láttam, hogy kapott egy mini kosárpalánkot (olyan kéttenyérnyi lehet), lehajthatós, hálós karikával, kislasztival, és mutatta, milyen ügyes. A hétvégén rendet raktunk a csajszimmal, és előkerült a mágneses gyerek darts, aminek nem hegye van, hanem mágnes a lapos orrában, ami a körtáblához tapad. Mire legközelebb jön, kiakasztom valahová, had dobálózzon.
A kiscsaj továbbra is nagy színésznő, és amikor nekiáll direkt nevetni, az igen komoly! :)
2008 október 30 Viki Apánál aludt
Már annyit emlegette, hogy „apánál akarok aludni” (főleg, ha soknak érezte az anyai szigort), hogy a csütörtöki találkozó után nem vittem haza. Miután elhoztam az oviból, benéztünk a Martens boltba (ahol nemrég Elffel vettünk lábbelit), hogy meglessük a csontvázat, ugyanis egy vastag üveglap alatti kis mélyedésben ott hever egy komplett csonti, lábán csizmával. Az Oroszlánkölyök nem ijedt meg tőle, inkább érdeklődve nézegette, és hamar meg is jegyezte néhány fontosabb alkatrészét.
Sétáltunk, aztán itthon játszott, autókázott (meg is tankolta rendesen játék közben, „tanki, tanki” majd „csuk”, ami a benzintanknak szólt), vacsira pedig virsli karikákra olvasztott sajtot „főztem” neki, mellé joghurtos kukoricasalit nyammogtunk. Mivel segített a salit összedobni, lelkesen ette azt is, pláne hogy Apa is buzgón lapátolta. Elég volt csak annyit mondanom: „Én fogom megenni!” mert akkor egyből jön azzal, hogy: „Nem! Éééén fogom megenni!” – és bizony ez mindenre igaz, azaz én érek oda hamarabb, én találom meg, stb.
Utána fürdőkádas pancsi volt lufi bombával, és este 10-kor már Apa is ágyban volt, ami ráfért a sok éjszakai gép előtt ücsörgés után, bár nem volt könnyű elaludnom, olyan korán. Eleinte nagyon éberen aludtam, sokszor felébredtem, hogy betakarjam, de aztán valamikor elájultam.
Reggel nem volt semmi gond, és a postafiók felé minimális kitérővel
útba esik az ovi.
A villamoson is mesekönyveztünk, aztán bevittem az oviba.
Ettől az egésztől egész nap kipihent, és jó kedvű voltam.
A villamoson is mesekönyveztünk, aztán bevittem az oviba.
Ettől az egésztől egész nap kipihent, és jó kedvű voltam.
2008 október 12 - Állatkert
Vasárnap csodás idő volt, így elmentem az Oroszlánkölyökkel az állatkertbe. Etettünk elefántot, zsiráfot, papagájt, kecskéket, lámát, lovacskát, és púpos tevét (no meg magunkat). Megnyílt a barnamedvék része is, és az Afrika ház, ahol állatcsontváz és vadásztrófeák mellett, zsiráf, orrszarvú és antilopok voltak, egy sor terráriumban pedig különös bogarak, skorpió, fűegér, és egy akkora keresztespók, amekkorát még sosem láttam. Tenyérnyi volt. Teljesen lenyűgözött. Igen sok állatot megnéztünk (elefánt, viziló, madarak, orrszarvú, majmok, nagymacskák, medvék, fehér farkas, denevér és az éjszakai ház, papagájok és madarak, háziállatok, fókák, a teknősökről kis videót is összehoztam, a vízben remekül érezték magukat, nem is sorolom, hisz sok állat van a kertben), de még így sem jutottunk már be a krokodilhoz, és az akváriumi részhez a rája simogatóba. Négy órát bóklásztunk, majd Vikesz még egy órát tombolt a játszótéren, és hazafelé sem aludt el. Vettem neki egy nagy, műanyag leopárdot. Amikor az elefánt etetésre vártunk, egy kissrácnál meglátta, és nagyon megtetszett neki. sokat emlegette, úgyhogy a végén megígértem neki, hogy ha találunk, veszek neki egyet. Találtunk. :)
Most nem répát, hanem kukoricát kapott az elefánt.
Vikesz türelmesen kivárta a sorát, és élvezte az etetést.
A papagájt természetesen nem hagyhattük ki. Valaki hozhatott almát (amúgy szoktak hozni a látogatók,
és zöldséggel, gyümölccsel etetik az állatokat, bár sajnos még mindig vannak perec és ropihívők),
így aztán a papagájokkal együtt az alma is körbejárt. Volt, hogy ketten is csipegettek.
Vikeszt megcsippantotta az egyik, de nem vette fel, fordult már elő ilyesmi.
Vikesz türelmesen kivárta a sorát, és élvezte az etetést.
A papagájt természetesen nem hagyhattük ki. Valaki hozhatott almát (amúgy szoktak hozni a látogatók,
és zöldséggel, gyümölccsel etetik az állatokat, bár sajnos még mindig vannak perec és ropihívők),
így aztán a papagájokkal együtt az alma is körbejárt. Volt, hogy ketten is csipegettek.
Vikeszt megcsippantotta az egyik, de nem vette fel, fordult már elő ilyesmi.
A láma is kajálta a zoo csemegét, de valamiért köhögött a lányomra, majd rá is prüszkölt.
Kincsem meg is kérdezte: miért köhögte le a láma, és mielőtt túlságosan meglepődött volna,
elrobogtunk nyuszit simogatni...
A nyuszinak finom bundája van. Amikor kiugrott a kezéből, véletlen megkarmolta egy kicsit.
Mielőtt túlságosan meglepődött volna, elrobogtunk tevét etetni...
Aztán bezárt az állatkert. Mielőtt túlságosan meglepődött volna, hazakerült... :)
Kincsem meg is kérdezte: miért köhögte le a láma, és mielőtt túlságosan meglepődött volna,
elrobogtunk nyuszit simogatni...
A nyuszinak finom bundája van. Amikor kiugrott a kezéből, véletlen megkarmolta egy kicsit.
Mielőtt túlságosan meglepődött volna, elrobogtunk tevét etetni...
Aztán bezárt az állatkert. Mielőtt túlságosan meglepődött volna, hazakerült... :)
2008 október 5 - Lila borz
Manónak vettem egy lila plüss figurát, ami rázkódik, ha megnyomják a kezét, és mond is valami olyasmit, hogy "hol a teló?" vagy "nincsen meló" vagy valami ilyesmi. Látni kellett volna azt a boldog arcot. Egy hete bejárt az oviból minden nap, és megölelgette, úgy tetszett neki. Végül 1300 helyett odaadták 990-ért. :)
Vikesszel vasárnap anyuhoz mentünk. Sokáig tartott az odaút, mert sétáltunk, sok betonrepedést ugráltunk át, és bő egy órát részt vett a "játszótéri tombolás" fedőnevű akció lebonyolításában. Estefelé értünk anyuhoz, aki ellátta mindenfélével. Kapott szőrmés, vastag talpú, és természetesen lila színű papucsot ottanra, néhány ruhát, és egy Lila pónis kistáskában egy olyan fehér plüss lovat, ami nyihog, ha megnyomják a hasát. Újabb pont anyámnak!
2008. szeptember 25. - Apához akarok menni!
Amikor elhoztam Manót az oviból, nem voltam toppon hangulatilag, de aztán Kincsem azzal fogadott, hogy "Apához akarok menni!" Így hát a feneketlen tó melletti játszóteret útba ejtve elvittem Apához. Szemmel látható hatással volt rám a kiscsaj. Amikor a mérleghintán hol elszállva, hol lehuppanva vágtam neki a meglepett fejeket, amit hatalmas kacajjal jutalmazott, elsöpörte vele a fekete fellegetek a fejem felül.
2008 szeptember 28. - Mossuk meg apa fejét!
Szombaton megjött anya ágya, így vasárnap összerakta, míg elvoltam Manóval. Este már mindenki a saját ágyában aludt, és bár kicsit tartottam attól, hogy Manó nem alszik a saját ágyában, de most, hogy mindenkinek saját ágyikója lett, rendben ment minden.
Amúgy kint voltunk ismét a Margit szigeten, ahol szokás szerint lovacskáztunk, és gesztenyét is szedtünk.
- Manó azt mondta: "Mossuk meg apa fejét!" majd anya mögé bújt.
- Hja igen - mondta anya - mondtam Manónak szóljon, hogy mossuk meg a fejedet, ugyanis amikor legutóbb elmentünk a Burger előtt, nekiállt hisztizni, hogy ő onnan szendvicset akar (ott kapott legutóbb egy lendkerekes, fekete műanyag batmobilt is, csak mert szimpatikus volt az eladónak). Azaz ne nagyon vigyem ilyen kajáldákba, mert nem jó, ha rászokik. Eszemben sincs rászoktatni, csak mert jártunk ott is...
2008 szeptember 21 - Margit sziget
Vasárnap kimentem a Margit-szigetre az Oroszlánkölyökkel, ahol:
- Aztaaaa! - felkiáltással megnéztük a szökőkút magasba repített cseppjeit
- Elkezdtünk hatalmas gesztenyéket szedni. Mikor már nem fért el a zsebemben, átlapátoltuk a hátiba, és rövidesen azt vettem észre, hogy nagy vidáman félig raktuk a hátizsákom, jótékonyan ellepve vele a tárcámtól a szendvicsekig, az esernyőtől a fényképezőig mindent. Ettől a nap végére már igencsak éreztem a hátam, miután Manó elaludt hazafelé a vállamon, ám anya beviszi majd az oviba a csemetéknek.
- Mi is játszottunk a gesztenyékkel, futrinkáztunk értük, meg kint kutyusnak is dobáltuk. Mikor a vadasparkhoz értünk, láttuk, az őzeket ezzel etetik, és azok kajálták is rendesen. Természetesen Vikesz nem maradhatott ki ebből, és az etetőktől kettesével kunyizta az etetésre szánt őzcsemegét. Nem is tudtam, hogy az őzek szeretik a vadgesztenyét.
- A lovacskázás sem maradhatott ki, és megtudtam, hogy október 23-ig lehet még pónizni.
- Másztunk fára, és szaladtunk a puha futó úton, majd lementünk a Duna partra a kövekhez, ahol több, arra járó hajóhullám csapdosást is túléltünk, sőt még élveztük is. Rohangáltunk hordó-stégen is, ami jókat billegett alattunk a vízen.
Az egész napos friss levegőn lét, a rohangászás, és a sok kaland rendesen kivette az erőt a Kincsemből, így 5 perc alatt elszunnyadt a vállamon, miután villamosra szálltunk. Némi programváltozás végett fél órát üldögéltem a múzeumkertben, a szuszogó Manóval, míg anya megérkezett, aztán nekiláttam összerakni az Oroszlánkölyök új ágyikóját. Nem volt nehéz, közben pedig Vikesz az „antennával” játszott, azaz az antennaként kihúzható végű, mágnesezett csavarhúzóvéggel „horgászta” össze a csavarokat. Már nagyon várta az új ágyikót, és amikor elkészült, nagy örömmel vetette bele magát. Miután beemeltük a helyére, ahová centire pontosan szorult be éppen, még felszögeltem egy sárga, tigrises falvédőt, ami inkább Vikeszt védi a hideg faltól, levittem Szuszut Manóval, aki nagyon akart velünk jönni, addig anya feltakarított, és el is telt a nap.
2009. ápr. 3.
2008 szeptember - Már oviban az OroszlánkölyökHétfőn volt először oviban Vikesz, és jól viselte, lazán bent lehetett hagyni. Az ovi szép hely, 34 csemetét vettek fel, Manó pedig (név szerint az utolsó) a huszonötödik, azaz a kedvenc számomként került be. Lehetett választani, hogy házikó, cica vagy pillangó lesz a jele. Pillangót kért, és hamar beilleszkedett. Elf varrt neki egy csomó cuccot (zippzáras fogas-zsákot zsebekkel, két kispárnahuzatot, lepedőt és kis takaró huzatot is, amikhez még az anyagért is ő robogott el), amiért nem lehetek elég hálás.
Ex megemlítette, hogy végül is jól tettem, hogy különváltunk, mert így nem másodhegedűsnek érzi magát, hanem elsődlegesnek Manószempontból, és ez fontos neki. Mesélt pár dolgot a kincsemről, én pedig ittam szavait.
- Az Oroszlánkölyök simán beszól az utcán, hogy nem jó dolog cigarettázni (tapasztaltam is), és még a csikket is eltapossa, ne füstölögjön :) (a taposást is tőlem szedte) :)
- Ha ex néha nem győzi Vikeszt, megkérdi tőle: „Hát minek vagyok akkor én itt? Ha nem figyelsz rám, akár el is mehetek!” és akkor ez segít. „Anya ne menj el!” (erre persze kicsit összeszorultam, hiszen én elmentem, így Manónak csak anya maradt, aki ezzel ijesztgeti. Nem tudom, mennyire jó ez, de beválik… :(
- Vikesz belelépett a „Miért?” korszakba. Miért eszi meg a madár a szurikát? (szurikátát). Kellett nekem a rágcsálós (állatos) kártyáról mesélnem. Persze miért is nézelődnek annyit, és egyebek. Kikerülhetetlen… :)
- Olyan szavakat is használ, mint a Lééééciii, meg az aztaaa! Valahonnan már „indul a mandula” is van. Amikor nem akart felöltözni, anya azt mondta: „Meztelenül akarsz kimenni az utcára?” mire Manó: „Benne vagyok!” húúúúhaaaaa! :D
- Szuszuval mákunk van, mert baromi türelmes Vikesszel, aki néha ráfekszik, megkergeti, vagy hasonló, de nagyon szereti. Ma együtt mentünk fel a Gellért hegyre, Vikesz kérésére, hogy a Szuzy is találkozhasson más kutyusokkal. Egész jól tudtam figyelni rájuk, fent pedig, több mint tíz kutya is volt. Hazafelé Kincsem végigszaladta a Szabadság hidat.
- Szépen beszél, és ha el is akad, akkor is végig mondja, amit akar. Az r-rel még vannak gondjai, de mint mindenben, ebben is lelkes, és már este is szobatiszta. Tele van energiával, és én nagyon büszke vagyok rá!
2008-08-03 - Apaszimbának nincsen nunija
Vasárnap Vikiszimba, és Apaszimba elmentek ismét uszodába, azaz annak a strand és tanmedencéjébe, hogy jót pancsoljanak. Sajnos, a karra tehető úszógumi szelepe állandóan kinyílt, így az egyik használhatatlan volt, és emiatt tulajdonképpen az egész is. A víztaposós uszi után az Oroszlánkölyök a medence lépcsőjének környékére fixálta magát, ahol a korlát alatt (mint valami vidra) oda-vissza átúszva, mutatott egy „állati jó helyet”, majd hazament. Úgy vélem, sokat nézte mostanában az Oroszlánkirályt, ami ezek szerint állatira bejött neki. Amikor legutóbb a Duna parti parkban sétáltunk-játszottunk, akkor is mutatta, hogyan kell kieresztett karmokkal megkapaszkodni a sziklán. :)
Megtanulta, hogy kérdezzen rá a gazditól, „Meg szabad-e simogatni?” az állatokat, mielőtt lerohanná őket. Amikor aztán szépen megsimogat egy állatot, még hozzá is teszi, hogy „oookooos vaaagy!”. Zabálnivaló! Persze kissé furán nézhettek ránk, amikor eljátszotta ezt egy úszógumi teknőssel és zsiráffal is, de szerencsére minden érdekli. Hallom is ahogy kéri: „Hadd nézzem meg!”
Ezt mondta teljesen komoly érdeklődéssel az uszodai öltözőben is, amikor rendbe tettem a kiscsajt, majd én is nekiláttam megtörölközni, átöltözni.
„Apa, hadd nézzem meg a nunidat!”
Hát Kincsem, Apaszimbának nincsen nunija…
2008-08-06 - Gellért hegy: Menjünk mááár!
A zuhatag megcsodálása után felmásztunk egészen a szabadságszoborig, közben mutattam neki a panorámát.
- Nézd, hogy száguld a motorcsónak a Dunán! Milyen pici!
- Menjünk már!
Feljebb értünk, és akkor ért két hajóböszmeség is a híd alá.
- Nézd csak, milyen kicsik azok a hajók, pedig igaziból mekkorááák! Tele van utassal. Ott jön ki a híd alól, látod?
- Menjünk már!
Még magasabbra értünk, és a panoráma ismét elénk tárult a lombok közül.
- Látod, milyen kicsik a házak innen magasról?
- Menjünk már! Lécci, lécci!
Na itt kezdtem el röhögni, és továbbmentünk. Manót baromira nem érdekli a kilátás, nem is álltunk meg utána emiatt. :D
2008-08-10 - Margit sziget
Az Oroszlánkölyökkel elmentem a szigetre. Volt szökőkút (menjünk már), vadgesztenye, pad (találtunk egy hajcsatot, Viki: "Sikerült Vikinek meglátnia!", Én: "Vigyük el anyának!", Viki: "Jóóó! Biztosan nagyon boldog lesz!"), őzek, és szarvas, lovacskázás (két kör egyből), ragadozó madarak (menjünk már), a virágos tisztásnál szendvics (huncutul lecsap apa kajájára, mert a másé mindig finomabb, aztán: menjünk már), a romoknál bújócskás-kacagós-kergetőzés (amikor elfáradt, közölte, meg kell állni, fáj a cicim - a futástól), pisilés, ahogy épp rájött (megszűrte a ruciján. szólt ugyan, de akkor már csobogott is a szentem), halastó bogyódobálással, karmos úszólábú teknősökkel, Apa pisivel (hadd nézzem meg!), sziklán csücsüléssel, játszótérrel, sétával (ha megunta a sétát, közölte: "fel kell venni, zsibbad a lábam), játszó téren nem rég hanyatt esett kisfiú mentőbe rakásának megszemlélése, és apa vállán való elszunyókálás.
Remek délután volt!
- A pálmafa frizura is jól áll. Ruhánk természetesen lila vagy rózsaszín. A zöldért már nyűglődés várható (le kell venni!)
- Bujócska, fogócska közben szinte lehetetlen lefotózni...
2008-08-15 - Pusztaszabolcs
Viki lekerült anya szüleihez csütörtökön, és egészen 22.-éig Pusztaszabolcson marad, közben anya kiruccan 4 napra Oroszországba valami rokonnal, ismerőssel.
Pénteken levittem Szuszut, és a dolgok szerencsétlenkedése folytán úgy alakult (a mobilom szarakodott), hogy az állomásos kutyaleadás helyett ott ragadtam a következő vonatig, ami 18.37 helyett 20.30-kor indult.
Viki azt mondja néha: Hagyjál békén
Vajon kitől hallotta? Persze nem mérgesen, inkább vigyorogva mondta, de akkor is. Aztán megjegyezte: Apa miért mentél el? Ez meglepett... aztán azt is mondta, mikor említettem, hogy nem maradok, hogy Apával akarok menni haza. :S
No meg a mérges dolog: Haragszol rám
Mostanában, ha a Manóra szólunk valami miatt elszomorodik. Pl: amikor játszottunk a Gellérten egy rugóson, amire én is felálltam, és a labdánk leesett róla. Manó utána le akarta taszigálni a lábával a hátizsákot is, és amikor azt mondtam neki, azt nem lökjük le, akkor elszontyolodott, pedig normálisan mondtam, nem volt benne semmi bántó. Amikor megkérdeztem mi baj, azt mondta: most haragszol rám... hmmm...
(Anya apja az, aki baromi türelmetlen, és hamar elkezd kiabálni, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné. Az ő hatása az egyik tippem, de lehet, hogy anya szól rá néha. Fene tudja, honnan szedte...)
A 3. születésnapján Pusztaszabolcson töltötte
Anyu, Bratyó és Hugi beszálltak egy tízessel (4-3-3) szülinapjára az új kiságyába, amiből az ágyikó 8000, a matrac meg 6000 hozzá. A maradékot kipótlom, meg elintézem majd a dolgot.
Vettem neki forgathatós kis könyvecskét is, azt szereti, sok szép, inger gazdag képből áll, teli állatokkal...
3 év és 8 nap - Az Oroszlánkölyök elmúlt három éves!
Vikesz remekül elvolt Pusztaszabolcson. A kertben koktél paradicsomot szüretelt, szülinapjára pedig almatortát kapott.
Amikor vissza jött, elmentünk anyuhoz is, aki szintén tortával készült, aminek a tetején lovacskás, kutyusos és vonatos marcipán volt. Nagy ajándékozás nem volt, hiszen az új kiságyba szálltak be, de nem is az volt a lényeg. Vikesz jót ebédelt (leginkább úgy, hogy amíg „nem figyeltem oda” mindig lelopta, vagy bekapkodta a kanálban, villán lévő finomságokat, apa meg mindig kereste, hova lett a finom falat. „Én eszem meg!” mondtam én. „Éééééén eszem meg!” mondta ő, és ő nyert), aztán jött a torta, majd lementünk anyuval hármasban sétálni a tóhoz (kacsák, szökőkút, horgászok, az emelkedőn meg felhúzta a mamát, mert ő erős). Átmentünk a sportligetbe is, ahol sokat csúszdáztunk gyors csőcsúszdán lefelé, és felkapaszkodtunk meredek mászó falon felfelé. Ezt nagyon élvezte. Vettem neki egy „forgatókorongos” mesekönyvet, aminek a vastag oldalai között egy kartonkorong van, amit forgatva az oldalra vágott lyukon különböző állatok tűnnek fel a környezetbe illeszkedve. Ezt később többször is elmeséltem neki. Ha lefut a két melós hétvégém, megveszem neki a kiságyat is. A csemetém továbbra is életvidám, nagyokat kacag, szépen beszél, kíváncsi és csodás. A 90 cm-éhez 15 kilóval nyomja már a nyakam, amikor elém áll, hogy „Tetejeee!”.
Hétfőtől megy oviba, hiszen „Én már nagy kisbaba vagyok!”. Szerintem nem lesz nehezebb beszoknia, mint a bölcsibe. Amikor játszótéren vagyunk, könnyen játszik együtt másokkal. Néha csak nézem, és nézem, és rá kell jöjjek, milyen gyorsan is nő az én kincsem!
2008-07-01 - Vikitigris
- Mérges a Vikitigris! Hrrr!
- Miért mérges a Vikitigris?
- Mert nem vigyáznak az emberek... az oroszlánra... mert elfolyik...
Bár ezt az anyjától tanulta, való igaz, hogy engem is bosszant, úgyhogy Apatigris is mérges, mindazonáltal ez nem sokat segít a dolgon. Csemetém mellesleg még nem feledte a véres eseményeket. Legutóbb ottjártamkor ugrált az ágyon örömében, és azt mondta: "Az ágyon nem tudok elesni, nem tud véres lenni a fejem, csak a földön." És ahogy beszél rólam, attól elolvadok. Úgy tudja mondani, hogy "Az én apukám", hogy körbeharapom a fejem a mosolyommal, és kenyérre lehet kenni.
2008-07-02 Vizipisztoly és Buta kártya
Vikesz a Károly kertben volt, mikor átvettem, és sokat is hintáztunk vizipisztolyoztunk... Lepisztolyozta apát, aki elszaladt, meg felmászott sok mindenre, hogy a Manó utána másszon közben, szóval jól megmozgattam a kiscsajt.
Bár többször kérdeztem, kell-e pisilnie, végül csak eláztatta a kis gatyáját (kaptam tartalékot), de másodszor szólt, és megemeltem, ügyesen megöntöztük a növényeket. Aztán felmentünk apához, és megint ügyesen pisilt a nagy wc-n, miközben tartottam. Utána én is nyomtam egy pisit, ő pedig kíváncsiskodott… a végén megkérdezte:
- Becsuktad?
- Be. :D
Utána kitörögettem a véradáson nyert vadnyugati társas kártyáit a keretből. Hat szett volt mindegyikből. Vikesz a lovacskás kártyákat kiválogatta, a többi „Buta kártyát” meg ide-oda pakolgatta, hátha talál még közéjük bújt lovacskákat…
Most kezd olyan lenni, ami miatt mindig is szerettem volna gyereket…
2008-07-09 Állati a kiscsaj!
Viki vagy Lánykutyus, vagy Vikitigris.
Ha Lánykutyus, akkor megugatja a motorokat, zajos dolgokat, amitől egy kutyus megijedhet, no meg Szuszu is megugatja a motorosokat.
Ha Vikitigris, akkor pedig morog valami miatt. :)
(tiszta Apja)
2008-07-16 Vakarékosság
Vikinek egy ideje csúnya, véres a füle. Kapargatja-vakargatja. És már nem csak azt, hanem az orrát is. Tán valami zavarja vagy frusztrálja? Amikor velem van, nem látom, hogy piszkálná, mégis sebes mindkét füle, az orra kívül, meg az orrlyuka is. Emellett még mindig emlegeti, hogy "Egy kislány elesett, beütötte a fejét, fájt neki nagyon, és véres lett. Bevitték a kórházba, ahol kapott szurit, meg vitamint és meggyógyult." Pedig a balesete már egy hónapja történt.
2008-07-20 Első uszoda élmény
Elvittem a Kondorosi uszodába az Oroszlánkölyköt. Ez volt az első medencés, nagy vizes élménye, és baromira élvezte, miközben jól lefárasztott! Csak addig jöttünk ki, míg bedobtunk egy szendvicset, meg utána egy fagyit, ami egy kis nyugit adott a majszolása miatt a gyomornak, aztán visszacsobbantunk. Természetesen a lovacska, és a boci jöttek velünk a szivacslabdával együtt, miközben úsztattam. ráfektettem a vízre, ő meg taposta rendesen nagyokat kacagva, főleg amikor üldöztünk valakit, vagy menekültünk, ugyanis mellénk szegődött egy 9 éves kislány a tesójával és a mamájával. Velük aztán még akkor is kergetőztünk, amikor beborult, és a környék nagy része felszívódott. Minket nem ijesztett meg holmi csöpörészés, és zárásig kint maradtunk, csak fél hat felé bementünk a fedett részre. Igencsak éreztem utána a lábaim, ahogy órákon keresztül "rohangáltam" a kiscsajjal a vízben, de akkor sem hagyta abba, amikor néha benyelt egy kis vizet. Nagy kaland volt, és örülök, hogy én adhattam meg neki ezt az élményt először. A végén még sajnálta is szegény uszodát, hogy bezárják. Amint elindultam vele végül anyához, tíz percre rá már aludt is este 8 felé, a vállamon szuszogva.
« 2009. március2009. május »