|
Keresés Utolsó kommentek - #207, Apa: És a legnagyobb rajongásnak örvend... :) » - #204, Elf: nem csodálom, hogy tetszettek neki a macik, még én is... » - #205, Apa: Aham, de jól áll neki! :) » - #205, Elf: nagyobb az a fülhallgató, mint te :) » - #207, Elf: ja és a piros pólós paripa nehéz - mint tudjuk... » Legtöbb komment - #7 (5) - #32 (5) - #59 (5) - #81 (5) - #195 (5) Archívum Jelen 2009. június 2009. május 2009. április 2009. március 2009. február 2009. január 2008. december 2008. november 2008. október 2008. szeptember Az összes Linkek freeblog főoldal freeblog admin Egyéb 
|
Oroszlánkölyök
2009. jún. 16.
2008. december 26 - Kis karácsony, nagy karácsonyMiután megtettem a szükséges előkészületeket, nem volt más hátra, mint hátra dőlni, és élvezni a meglepetések hatását, és persze jómagamnak is meglepődnöm az ajándékaimon. Az Oroszlánkölyökkel 24.-én átmentem anyuékhoz. Ott volt idő egy finom vacsira, megfürdettem Manót, aztán jött az ajándékbontás. Anyu és apu ágya lábbal van egymáshoz illesztve, és a két ágy végig volt rakva ajándékokkal. A csomag halomból természetesen Manóé emelkedett ki igazán, aminek már a látványától is ledöbbentettem. Mellette volt az én „ajándék sávom”, és persze sorban mindenkié. Nem is tudom, mikor volt ilyen gazdag karácsonyunk. Még jó, hogy a cégtől kaptam év végéig jó, maradék taxi csekket, így azzal mentünk este haza, de még így is alig bírtam felvinni a lakásba a nagy szatyrokat. Vikesz nagyon jól érezte magát, aminek örültem, este pedig ismét nálam aludt (23-án is, meló után áthoztam). Másnap délelőtt főzőcskéztünk, és a darus készlettel játszottunk, aztán buszra szálltunk, hogy levigyem anyához. Onnan nem is jön már fel, csak jövőre.
Nos, lássuk, mit kapott az Oroszlánkölyök!
Tőlem egy macis hátizsákot (Elffel találtuk egy turiban), egy kis, farm mintás szőnyeget (hogy ne a parkettára hasaljon nálam) és egy kétsütőlapos sütőt kapott. Ennek egyik fele sistereg, másik bugyog, és a sütővel együtt pirosan világítanak. Volt hozzá két edény is evőeszközzel, így már kedden ment a főzőcske.
Anyától egy egyszarvú pónit kapott előre, a többiről most még nem tudok, de említett kis állatokat és mágneses rajzoló táblát is.
Anyuéknál a legnagyobb ajándéka egy hatalmas doboz darus építőkészlet volt (ami másnap bő fél óra alatt érte el a dobozon látható formáját, és a daru mellett targoncát, dömpert, épülő házat, emelőt, korlátokat, táblákat is tartalmazott).
A főzőcskén kívül a daruzás volt a legmenőbb. Amikor megmutattam neki, hogy a ládában
(a teteje nélkül) felemelhet a magasba nézelődni kisállatokat, még a lovak is bátran a magasba vágytak...
(a teteje nélkül) felemelhet a magasba nézelődni kisállatokat, még a lovak is bátran a magasba vágytak...
A plüssök továbbra is nyerők, így a rózsaszín, szivecskés farkú boci és a Piros Pólós Paripa velünk aludt a macis hátival és egy babával. Egy szett házi- és egy szett vadállat következett, majd mesekönyv, sötétben fluoreszkáló csillagok, egy lendkerekes (Shimoda féle :) ) propelleres repülő, kettő macis és egy kutyusos törölköző, egy lila, állatmintás, kötött, kapucnis pulcsi, pónis rózsaszín póló és két szett edénykészlet hozzávalókkal, úgyhogy mindig lesz sütnivalója a kiscsajnak! :)
A Piros Pólós Paripa még nekem is bejön. Nagy arc!
Anyához lefelé menet vele és a bocival játszottuk végig az utat.
A hosszú, fürtös hajú, porcelánfejű baba is nagyon tetszett neki, ő is jött este az ágyba...
Elégedett vigyorgás az ajándékok között...
Anyához lefelé menet vele és a bocival játszottuk végig az utat.
A hosszú, fürtös hajú, porcelánfejű baba is nagyon tetszett neki, ő is jött este az ágyba...
Elégedett vigyorgás az ajándékok között...
2008. december 18 - Az Oroszlánkölyök karácsonya
Első karácsony az oviban. Szép terítéssel és szép ruhában a csemeték kis csengőket rázva elénekelték a kiskarácsonyt vagy háromszor, és sokat mosolyogtak. Mindenki megkapta a kis csengőjét, az óvónéniket meglepték egy csomaggal, aztán mindenki fogyaszthatott a kis asztalokra kitett édes és sós süteményekből, narancslével. A kókuszgolyót a csemetéink gyúrták. :)
Vikesz és a kiscsengő. Pillangós hajcsatok voltak a hajában...
Manó örült, hogy minkét szülő megjelent, és este, amikor nálam aludt, el is pityeredett, hogy anyának el kellett mennie, mert ment vissza a dolgozóba. Apánál még jókat játszott, leginkább a színes üvegkavicsaimmal, amiket lelkesen pakolgatott mézes mackós kis palackokba, aztán este a "Malacka a hős" mese után dőltünk le. Vikesz nem volt túl álmos este tízkor sem, és még játszott a sötétben a kutyusaival. Nem tudtam lelőni, végül nem is tudom, ki aludt el hamarabb. Szerintem én...
Pénteken is én mentem érte, és (miután megvettem neki a sütős, 2 lapos, világítós kis gáztűzhelyet, azt titokban cipelve) ismét elmentünk a Sugárba, hogy a zenélő jegesmacikat megnézzük. Annyira tetszett neki, hogy már ne is mentünk át az Árkádba a lovacskás mesejelenetekhez. Otthon teljes generál volt (hajmosás, fülpucolás, testápolós lekenés és körömvágás), és természetesen finom vacsi, no meg buborékfújás közben mandarin nyammogás.
Tudom, hogy már blogoltam buborékos képet, de...
Egyszer csak összeugrott két buborék egy ilyen hatalmassá. No és az a vigyor...
Nos, ami a további karácsonyt illeti, a csemetém lekerült anya szüleihez. Terv szerint 23-án, meló után felhozzák, karácsony napján elugrom vele anyuékhoz, aztán 25-én visszamegy Pszabolcsra.
2008. december 14 - Tropicarium
Az Oroszlánkölyökkel elmentem a Tropicariumba cápázni, meg ráját simogatni. Egyik sikerélményem az volt aznap, hogy azt a sapit, ami a legtutibb macifüles sapija után következhet csak, simán rádumáltam a bucijára. Amikor először említettem neki, még el is pityeredett, hogy az nem tetszik neki. Itt adta fel eddig mindenki, és sem exnek, sem az anyukájának nem sikerült ráadnia. A macifüles zabálnivaló, csak épp sok számmal nagyobb, és emiatt nem védi a homlokát rendesen. Levettem róla a buszon, majd megígértem neki, hogy a macisat vesszük fel, amíg hozzánk megyünk, amikor cápázni megyünk, akkor pedig a másikat, a kötött, bélelt, fehér pompomos kötőset. Gond nélkül felvettük induláskor és mindenkinek teljesült a kívánsága.
(amikor nap végén visszavittem, ex meg is lepődött. no ez külön jól esett)
Egyébként bedobtunk egy kis ebédet is, és előkerült a csajszim kreálmányozta mézes-citromos szottyban ázott gyümisalija is, ami egészen addig nem érdekelte a kiscsajt, amíg nem akartam valami kifejezetten finomat enni belőle, amihez közöltem vele, hogy ezt én fogom bekapni, csak előbb... kifújom az orrom, iszom egy teát, vagy akármi, és mire odanéztem, már bucira tömte vele a fejét! Aztán a végén már igazi villapárbaj folyt a legtutibb gyümölcsdarabokért, így belaktunk almából, körtéből, ananászból és mandarinból. (bizony ez is jól esett)
Mire kizötyögtünk a Camponához, elájult a szentem a vállamon, és már apa is elég laposokat pislogott. Milyen jó is, ha van kéznél egy kis Pocket Coffee. Gondoltam, leülök vele egy kicsit, hadd szunyókáljon egy kicsit, jó hallgatni, ahogy elszuszog rajtam, de amikor leültem vele és levettem a sapiját felébredt, így mehettünk befelé. Az egyszerűbb halak természetesen nem nagyon kötötték le, de ami elérte az ő méretét, az már jó kiindulási alap volt! Bátran megnézte a kígyókat is, és a krokodilt (hiszen otthon is van krokodilja), a terráriumoknál pedig megnéztük mit kell keresni, és jóóól meg is találtuk őket. Ahol leakasztható füles volt, szinte mindenhol a fülére tette, de nem sokban ment az ismeretterjesztés, és elég sok el volt törve (de mitől?). Sokszor mondogatta, amit hallott, majd rám tette, hogy én is halljam.
Meglehet, évek múlva pont így fog kinézni, amikor az első stúdióalbumát készíti...
A cápákon sokat ámultunk, még meg is dumált egy kis kölyköt, hogy a rája az rája, a cápa meg cápa. A ráják után visszamentünk a padokhoz szendvicsezni egyet, aztán még egy kis rájázás, majd irány a shopon keresztül a kijárat. Vetem neki egy lila achátot, de végül nem kellett neki, így most itt figyel a klavimon, a dreamertől kapott medál mellett...
Természetesen játékkal zártuk a napot, mielőtt visszazötyögtünk volna anyához...
2008. december 11 - Manó és a lovak
Az Oroszlánkölyökkel meglátogattuk a csontvázat a Martens boltban, aztán kivittem a Sugárba, mert a csajszimtól kaptam egy fülest, hogy ott nagy, zabálnivaló jegesmacik zenélnek. És úgy vala. Vikeszt egészen lenyűgözte a maci banda. Még hazafelé is azt emlegette, és anyának is mutatta kitolt pocakkal, amikor átvette tőlem, hogy milyen nagy hasijuk volt.
Aztán átmentünk az Árkádba, ahol négy helyen különböző mesejelenet van. Természetesen amiben ló volt, mint a Hófehérke királyfijának a lova, és a Csizmás kandúr elé guruló király kétlovas hintója, az tuti befutó volt. Meg is simogatta a lovacskákat.
A Szürke volt az anyalovacska, a barna meg az apalovacska. Annak voltak a "szülei", amit Manó Mikulásra kapott az anyjától, ugyanis azt a fehér lovacskát végig fogta, és büszkén mutatta mindenkinek, hogy milyen lila a patája. Egy direkt csemetéknek elkerített részen le is csücsültünk kicsit "rajzolgatni", ami annyit jelentett, hogy Vikesz mindent átfirkálmányozott lilával vagy rózsaszínnel (ritkán használ egyebet). :)
Néhány puszi erejére csatlakozott hozzánk a csajszim is, épp ott volt dolga. Manó legalább szokja, bár már többször találkoztak. Nemrég megkérdezte tőlem (és tegnap megint), hogy "Miért nem itt laksz? Miért szeretsz egyedül?" mire azt mondtam neki: "Kincsem, apa nincs egyedül, csak nem anyával alszik." Azt hiszem, ennyi most elég...
Jártunk még a kisállatkereskedésben is, ahol mindent megnéztünk, és a tengerimalacoknál, egy nagy halakkal teli akváriumnál és a papagájoknál időzve többet. Nekik is megmutatta, milyen szép lila a lovacskája patája, akinek egyébként Fejebúbja a neve. :)
Hazafelé a metrón is a macikat emlegette, és közben énekeltük a kedvencét:
"Gyí paci, paripa
Nem messze van Kanizsa
Odaérünk délre
Libapecsenyére!"
Nem messze van Kanizsa
Odaérünk délre
Libapecsenyére!"
2009. máj. 13.
2008 november 27 - Megint jókat mókáztunk az OroszlánkölyökkelNagyot sétáltunk. A Felszab térnél kérte, hogy megint nézzük meg a hologram pókot és cápát, így benéztünk kicsit rémüldözni rajtuk. Aztán ismét eleredt az eső, így haza vettük az irányt. Vikesz a kapucnijába tette a tigrisét, mondván, ő is felveszi a "tetejére", ahogy én szoktam őt a nyakamba venni. Édes volt.
Nálam, a lépcsőházban, a lift melletti raktárban egy bácsi épp egy ideiglenes, tiszta akváriumba tette át azokat a halakat, amikkel nemsokára horgászni akar, és míg a liftet vártuk, Vikesz simán bement, hogy megmutassa a bácsinak a tigrisét, amit meg lehet simogatni. Erre a bácsi kézbe vette a kis halat, és közölte, hogy meg lehet nézni bátran, sőt, meg is lehet simogatni ezt is, úgyhogy innentől az összes, még át nem pakolt kishalat megsimogattuk. :)
Otthon belaktunk a zöldséges krumplis finomságból, és a palacsintát is megkóstoltuk. Jókat játszottunk az állatokkal, akik picik lévén oviba mentek reggel, a rendőrbácsi dolgozni ment a számítógéphez, míg a kis plüsskutyus jókat játszott az oroszlánnal, sőt, a kék-pirosan villogó zseblámpánál még táncoltak is. Az egyik autó felborult, amihez hívtuk az erős Tigrist, aki visszabillentette, a sérülteket pedig bekötöttük, és igény szerint elláttuk szurival, vagy vitaminnal. Aztán a csemetéket hazavitték az oviból, lement a napocska (lekapcsoltam a nagyvillanyt), feljött a Hold (felkapcsoltam a monitor mögötti kis állólámpát), és az utcákon felkapcsolták a lámpákat (zseblámpával világítottunk az útra, meg a házra, hogy mindenki hazataláljon).
Néztünk mesét, rajzolgattunk is (sárga cápát, púpos tevét és egyebeket firkálgatva :) ), aztán bezuppantunk a kádba. Végre feltöltöttem a buborékfújót, és akkora bubikat fújtam neki, hogy lelkesen kapta el őket. Nagy részük a vizes kezén is maradt, amiket aztán vagy kipukkadásig csodált, vagy összecsapta, mint trehány gyerek a leckéjét
Pancsi közben betolt két mandarint, végül megtöröltem, lekentem Niveával, és az összes ujjacskáját karomtalanítottam. A Jégkorszak jégcsúszdás jelenetét háromszor is megnéztük, miközben egy egész narancsot bedörgölt, majd fogat mostunk és visszavittem anyához.
Kissé nehezen váltam el magamban Manótól.
Megkérdezte, mikor visszavittem:
- Te miért nem itt laksz? Szeretsz egyedül?
- Nem, Kincsem, apa nincs egyedül, csak már nem anyával alszik...
2008 november 22 - Apánál aludt az Oroszlánkölyök
Kaptam is tőle lélekgyógyító kacagást, sok-sok „miért?”-et, és sok együtt töltött időt, mivel a megszokottól eltérően nálam aludt pénteken, és csak szombaton vittem vissza. Volt némi nyűglődés is, de nem volt vészes, tudtam kezelni. Jókat hammoltunk együtt, megfürdettem, meséztünk, aztán lekapcsoltam a monitort, majd elszunnyadt. Ez olyan féltíz fele szokott bekövetkezni, ami után én még visszakapcsolom a monitort, és egy kicsit még netezek, miegymás. Most annyira fáradt voltam, hogy mire a Manó úgy negyed óra alatt elaludt, a sötétben én is ezt tettem, és csak negyed 12-kor tértem magamhoz, hogy akartam még pár dolgot este...
Ennek köszönhetően viszont ¾-ed 1-kor aludtam csak el, Kincsem viszont 7.40-kor azzal nyitott: „Apa, kisütött a napocska!” „Az jó, gyere bújj ide Apához, pihenjünk még egy kicsit együtt!” próbálkoztam némi pihenésre szert tenni még, és úgy egy órát sikerült is elájulnom még. Aztán jókat játszottunk, reggeliztünk és ebédeltünk is. Az idillt kissé szétcincálta a cicanadrággal történő viaskodásunk, ám már egyre többet havazott, és természetesen Apa nyert. Közben befutott a csajszim, én pedig elindultam vissza az Oroszlánkölyökkel...
2008 november 19 - Fakanál
Anya először csapott Vikesz fenekére egy fakanállal.
Pusztán nevelő szándékkal, és hogy a Manó végre rájöjjön, hol a határ. Még egyszer nem fordulhat elő, hogy dühös fúriaként kezdi csépelni anyát! Már azt sem értem, hogy juthatott el idáig a helyzet, de talán anya végre rájön, hogy ha másképp nem megy, erővel kell megmutatni, ki a falkavezér, mielőtt a csemeténk a fejére nő.
Állítólag egész hirtelen lecsitult a hisztije, és nem sokkal később már minden ment tovább, mintha mi sem történt volna, és másnap reggel még a cicanadrágot is fel tudta rá adni.
(megjegyzés: azóta biztosan volt még pár balhé, csak nem tudom, hogyan kezeli anya a dolgokat)
2008 november 11 - Táblák és jelentésük
Már olvasgatja a táblákat néhol.
A villamosmegállóban lévő, betonba ágyazott vonalépítési emléktáblára például az volt írva: "Nem szabad a sínekre menni, mert elüt a villamos!"
Azt hiszem, ez az én hatásom. :)
Amikor kirándultunk a Normafától, az erdei kis kőtáblán pedig ez állt: "Busznak nem szabad ide jönnie!"
2008 november 14 - Csápolás
Felvettünk egy-egy hajlított ágat, ami úgy nézett ki, mint egy nagy rovarcsáp, aztán végigcsápoltuk vele a dolgokat. Mondtam neki, a hangyák így érzékelnek. Mi ez, mi ez? Ez egy tűzcsap, ez egy repedés a falon, egy szemeteskuka, fúj, de büdös, és ez mi? Egy szobor, egy kilincs, egy lépcső, csatornatető és virágágyás, meg kerítés. Mókás volt hangyulni egy kicsit.
2008 november 17
Az Oroszlánkölyök nálam aludt, miután kint voltunk a Margit szigeten. Meséztünk, fürödtünk, volt finom vacsi (Elfnek köszönhetően), és megint csak mese, majd szunya. Reggel volt némi nemtetszés nyilvánítással egybekötött cicanadrág felvétel, ami végül azzal zárult az utcán, hogy milyen jó is, hogy felvettük, mert tényleg, milyen hideg van. Úgy érzem, Manónak minden nyafiját tudtam eddig kezelni valahogy, ezért nem is értem az olyan híreket, miszerint néha dühös fúriaként ront az anyjának, amikor hisztizik. Tele van energiával, így el lehet képzelni, de mégis... azt nehéz realizálnom, hogyan juthat el egyáltalán idáig a dolog? Megdöbbent. Igen, tudom, mindenkivel másképp viselkednek a csemeték, tudják, kinél mit engedhetnek meg, de ....
Nálam még a mesekönyvet is a helyére nyújtózkodta, pedig fel sem érte a polcot, míg odaát szanaszét vannak a játékai. Jó, nálam, sokkal kevesebb dologgal lehet rumlizni, de...
Így hát meg vagyok döbbenve. Vagy mákos vagyok, vagy...
2008 november - Én szeretem a pónit
Viki ha ásít, tüsszent vagy köhög, már a szája elé teszi a kezét.
Továbbra is a lila a kedvence és a lovacska. Nekiállt sírni a Libriben, mert nem vettem meg neki a 4000 Ft-os pónis könyvet, amihez csomagoltak lovacskát is.
"De én szeretem a pónit, tudod?" - mondta hüppögve.
Átmentünk egy másik, kisebb könyvesboltba, ahol a hüppögésre kapott az ottani alkalmazottól egy kisebb babát, hosszú hajjal. Már többször előfordult, hogy pusztán a látványára a kezébe nyomtak boltban dolgokat.
2008 november 06 - Első színház
Viki az ovival megnézte egy gyerekszínházban az Óz, a nagy varázslót. Az első színházi élménye volt.
2008 november 10 - Libegőzés
Vasárnap szokás szerint mentem az Oroszlánkölyökért, és már épp elköszönőben voltam Elftől, amikor felvetettem, mi lenne, ha vinném Manót vele a kis kirándulásra Meliannal, és mivel a hirtelen jött ötletek nem is olyan rosszak, így is történt. Felbuszoztunk a Normafához.
Hatalmasat kirándultunk, és Vikesz végig lábon jött! Megnéztük a fák mohos oldalát, gyökereket, fatönkökre álltunk, rugdostuk az avart, és találtunk makk sapkát. Az nagyon tetszett neki, séta közben többször is elővettük, vigyorogva az ujjunkra húztuk, majd zsebre vágtuk, ám végül mégis egy vele szimpatizáló néninek adta, akitől meg is kérdezte, hogy "Kiteszed a polcodra?" A néni megköszönte és megígérte, hogy az íróasztalára fogja tenni. Az Oroszlánkölyöknek nagy élmény volt a libegő, vidáman mesélte anyának egyből, amikor visszavittem.
A kirándulás végén elváltak útjaink, és én még benéztem a csemetémmel egy nagy, családi rendezvényre. A végére értem oda, amikor épp megfizettek mindenért, de anyu így is örült, aztán hét hévmegállót lesétáltunk a vállamra ájult csemetémmel, aki nem is ébredt fel, míg haza nem értem vele. A villamoson már én is majdnem bekómátam, nemhiába no, a friss levegő ártalmas hatásáról nap, mint nap olvashatunk. :)
Vikesz nálam kipróbálta a pici állatos nyomdát, amitől ugyanúgy betintázott, mint néhány nappal ezelőtt az apja, de nagyon tetszett neki, rendezgette is, ki meg be őket. A vadállatokat állatkertszerűen összeszedte, akik félősek voltak, azokat pedig meg külön. Érdekes, először ő is egymás mellé rakta a Tigrist és a skorpiót (meg mi is Elffel, amikor ragasztgattuk a fahasábokra a matricát és a gumilapocskát), de aztán Vikesz a Tigrist inkább a krokodil mellé tette, mondván, "az nem olyan veszélyes"... :)
2009. ápr. 21.
2008 november 02 - A Szigeten és AnyuéknálVasárnap megint találkoztunk. Akkor kivittem a Margitszigetre, ahol bár már nem lehet lovacskázni, etettünk szarvast vadgesztenyével, lestünk pókocskákat, szökőkutaztunk, gyakoroltunk a sziklák közötti egyensúlyozást (azaz egyedül ment az enyhén domborműves terepen, a parton) és kiültünk a stégre is. Onnan elvittem anyuhoz, aki sütött neki teknősforma sós sütit, megint egy marék ruhát adott, és meg is fürdette Vikeszt.
Manó ilyeneket mondott:
„- Mondd meg a Lalának (bátyám), hogy nem vagyok törpe! Én már nagy kislány vagyok!”, ugyanis úgy köszön neki, hogy „Szevasz törpe”. Meg lett neki mondva. :)
„- Kérd el a Gyöngyi mamától (anyám) a Kutyatál’ mesét!” El lett kérve a Bóbita neki.
„- Mondd meg Anyának, hogy gyakololtam a sziklákon!” Meg lett mondva.
Mikor visszavittem, láttam, hogy kapott egy mini kosárpalánkot (olyan kéttenyérnyi lehet), lehajthatós, hálós karikával, kislasztival, és mutatta, milyen ügyes. A hétvégén rendet raktunk a csajszimmal, és előkerült a mágneses gyerek darts, aminek nem hegye van, hanem mágnes a lapos orrában, ami a körtáblához tapad. Mire legközelebb jön, kiakasztom valahová, had dobálózzon.
A kiscsaj továbbra is nagy színésznő, és amikor nekiáll direkt nevetni, az igen komoly! :)